Fukusima – a 2011-es kettős katasztrófa szomorú következményei

Délután volt, amikor az első katasztrófa lesújtott a japán Fukusima prefektúrára. 2011. március 11-én helyi idő szerint délután 2:46-kor 9,1-es erősségű földrengés volt – az 1900 óta vezetett feljegyzések szerint a negyedik legnagyobb – Japántól 70 kilométerre keletre. A csendes-óceáni talapzat mozgása szökőárat idézett elő, amelynek hullámai – miután a földmozgást követően nem egész egy óra alatt elérték a tengerpartot – 9,6 kilométer mélyen behatoltak a szárazföldre.

A tilalmi zónába betévedő emberekre az egészségügyi kockázat mellett letartóztatás és büntetés várhat.

A nukleáris katasztrófa

A cunami nemcsak a japán partvonal hosszú szakaszát pusztította el, hanem egy második katasztrófához is vezetett, amikor a 13 méter magas hullámok áttörtek a Fukusima Daiicsi atomerőmű tengeri gátjai fölött. A hat reaktorból hármat a tervezett karbantartás miatt már korábban lekapcsoltak; ekkora földrengés érzékelése után gyorsan leállították a másik hármat is. Mivel az atomerőmű nem működött, automatikusan bekapcsoltak a reaktorok létfontosságú hűtőrendszerét működtető vészhelyzeti generátorok. A cunami azonban elárasztotta a dízelgenerátorokat, emiatt azok leálltak. A tartalék aggregátorok csak néhány órán át tartottak ki, ezután az erőmű egy ketyegő bombává vált, mert a fűtőanyagrudak leolvadtak, a hőmérséklet pedig megemelkedett. A következő három nap során a kétségbeesett dolgozók nem tudták meggátolni a három reaktor leolvadását és a radioaktív anyagokat felszabadító robbanásokat.

A japán kormány az erőmű húsz kilométeres körzetében elrendelte a lakosság evakuálását. A tisztítási műveletek eredményeként a nagy tilalmi zóna fokozatosan zsugorodott, a területet lassanként sugármentesítették. A vegyvédelmi ruházatban tevékenykedő szorgos munkásokat leszámítva Odaka, Namie és Tomioka kisvárosok hat évig üresen álltak. Mára megengedték, hogy az emberek visszatérjenek, de a kiürítési rendelet feloldása után egy évvel Namie korábbi 21 ezer lakosából csupán körülbelül 500 vállalkozószellemű tért haza.

A katasztrófa után

Azok a látogatók, akik úgy döntöttek, hogy elmennek ide – és talán ott éjszakáznak Namie mostanáig egyetlen vendégházában -, találnak olyan embereket, akik elmesélik az élményeiket arról a végzetes márciusi napról, amikor csak perceket kaptak a csomagolásra és a távozásra.

A rémisztő nukleáris baleset következményeinek közelebbi megszemléléséhez jelentkezzen be egy vezetett túrára a tiltott zónában lévő Futubába és Ókumába. Ezek a szellemvárosok szinten teljesen kihaltak, bár az ember találkozhat egy-egy régi lakossal, aki a közeli visszatérés reményében szemmel tartja elhagyott lakhelyét.

A romokat 2012 decemberére eltakarították, hogy így előkészítsék a szarkofág építését

A cunami és az atombaleset miatti kiürítés kísérő nyomai ott vannak mindenütt. Az üres futubai kórház kihalt kórtermei jelzik, mekkora erőfeszítés lehetett az ágyakhoz kötött betegek és menedékkeresők evakuálása. A kumamacsi általános iskolában még mindig a padokon hevernek az iskolatáskák, amelyeket a diákok hagytak ott, amikor rémült tanáraik kivitték őket a tantermekből, ahova sosem tértek vissza. A ma is folyó aprólékos mentesítési munkálatok során a földekről eltávolították a felső talajréteget és a füvet. De az élet még itt is megy tovább. Bár egyes részek tilos területek maradnak a következő években, vannak tervek új lakások építésére Ókuma biztonságos részein.

Távolról magát az atomerőművet is meg lehet nézni az elhagyott Morotoke falu dombján álló szentélyből. Mintegy ötven ember élte túl a cunamit a dombtetőn, a szentélyhez vezető lépcsőkön rohantak fel, amikor a hullámok odaértek, így nemigen volt fogalmuk a rettenetes károkról, amit az áradás a parton okozott. Az erőmű messziről meglepően érintetlennek tűnik, de a fukusimai szökőár és nukleáris baleset következményei még évtizedekig vagy évszázadokig megmaradnak.

Fukusima elfeledett katasztrófája

Emlékezzünk vissza a cunami pusztítására is!

Noha a világsajtó a fukusimai katasztrófa bekövetkezte után az atomerőműre koncentrált, a következő hetekben és hónapokban nem történt haláleset a sugárzásnak való kitettség miatt. A cunami viszont azonnali halált és szörnyű pusztítást okozott. A hatalmas hullámok több mint tízezer embert öltek meg, borzalmas, fulladásos halállal sodorták őket hullámsírba. Több mint egymillió épület rongálódott meg, és ez tömeges hajléktalansághoz vezetett. Mintegy 4,4 millió háztartásban nem volt áram, 1,5 millió pedig víz nélkül maradt.

A cunami elől menekülve, hátrahagyott autó az úton

A Fukusima prefektúrában még ma is nyomon követhetjük a víz tombolásának útját. A kevés kedvező végkimenetelű eset közül az egyik mindössze kétszáz méterre a Csendes-óceántól, az ukedói általános iskolában történt. A tanárok figyelmen kívül hagyták a felhívást, hogy a cunamiriadó életbelépése után maradjon mindenki az iskolában, ők mind a nyolcvan diákot egy közeli domb tetejére menekítették. Ez bizonyult a helyes döntésnek. Az iskolából senki nem lelte halálát a hullámokban, amelyek telibe találták az épületet, és a tornaterem tetejéig értek.

A szökőár okozta károk nagy részét a nukleáris kiürítési zóna szenvedte el, de a víz pusztítását elhomályosította az a közdelem, hogy a halálos sugárzást az erőmű területén belül tartsák. Talán emiatt lett a szökőár a fukusimai katasztrófa elfeledett történése.